Egyszer már próbáltam róluk írni. Nem ment. Ahogyan most sem megy. A magyarázat egyszerű, produkcióikra képtelenség szavakat találni, megaztán ott az az 1:08-tól 1:20-ig és 2:48-tól a dal végéig tartó pár másodperc. Így tovább folytatom nyakatekerten erőltetett jelzőim…

Félreértés ne essék, a post címe nem valamiféle általam kitalált frappáns névadó egy ötletes bejegyzéshez, hanem megintcsak egy kanadai indie rock/dance-punk formáció díszes neve, amely 2010 áprilisában sajnos elhagyta a we say die utótagot, az ok pedig a dobos, Devon Clifford…

Képtelen old school cooolness a legfinomabb fajtából. Ennél vagányabb és lazább számot old school breakbeat berkeken belül aligha talál az ember. Ennyi.

Szép vaskos bejegyzést képezvén hosszasan lehetne róluk írni, temérdek információval, de maradjunk a lényegnél. Az eredetileg Torontóban alakult négytagú kozmopolita együttes számos alkalommal helyezte már át főhadiszállását Los Angeles-be, Montreálba, Londonba és New…

Progressive Psy Trance...at its finest (a legjobb kategóriából) :D. Utóirat: Az easy-re bólogatás kötelező és elkerülhetetlen.

Egyszerűen csodálatos ez a fájdalmasan nosztalgikus hangulatú érzelmi hullámvasút. Porrá zúzza az ember szívét. Kár, hogy a kanadai Stars új albumának többi daláról mindez nem mondható el :(:(.

Egy különleges hangú énekessel megáldott, Chicagóból származó újkeletű indie formáció kivételesen különleges-kellemes dala.

Atyavilág, azok az ütemek! Deszkás menetet követelek a track-hez! Ninja Tunes-os veteránunk új, Black Sands című albumával bizonyítja, még mindig mesterien ért a jazz, soul, funk, blues és egyéb műfajok instrumentális hip-hop-ba oltásával létrehozott bámulatos trip-hop…

Semmilyen mondanivalóm nincs. Zenét. Sok Zenét.