A vancouveri Adaline nem nagy szépség, ennek tetejébe még teltkarcsú is, továbbá a hangjában sincs semmi különleges, és bár a dal itthon ismeretlen, juharszirup földön "keményvonalas" popnak számít, a klipp ötletét pedig körülbelül 8439659364825346-ször lőtték már le...Akkor mégis mi a fészkes fenét keres a bejegyzések között? A válasz pofon egyszerű. Képtelen vagyok ellenállni a kibontakozóban lévő swing revival új szerzeményeinek, ebbe a körbe pedig sajnos a mainstream körítéssel tálalt dallamok is beletartoznak, az elcsábuláshoz nem kell sok, pusztán a dixieland és swing zene kvintesszenciájaként számon tartott tompítóval szóló fúvós hangszerek, a táncra szólító zongora, az édes vokál és a dallamos témák. Atyám, szégyellem magam, de vétkeztem...ez a pop dal elcsavarta a fejem. Most meggyónom bűnömet;).