Egy felfokozott, badass, darkos ugyanakkor szexi dal a brightoni duó Box of Secrets c. 2008-as albumáról. Netán puhultak volna azóta?

A vasárnapi Lamb fellépés emlékére.

Soha nem gondoltam volna, hogy Benny zenéje egyszer bejön majd és lám, ide is eljutottunk. Zeneileg nem egy világmegváltó alkotás ez a kicsit talán már aktualitását vesztette MR2 sláger, de fülbemászóságával és feelgood hangulatával tökéletes guilty pleasure-ként funkcionál ;). Belepirulok, de tetszik!

Reggelt mindenkinek! Folkos feelgoodság van. Kár, hogy a minőség nem a legbetyárosabb.

Becky Jones egyszerűen lenyűgöző! Törékeny, angyali, néhol ijedten remegő, néhol döbbenetesen magas, ugyanakkor mindenen áthatoló éles hangja teljesen egyedülálló és különleges jelenséggé varázsolja, kiemelkedővé teszi a jelenkor ígéretes énekesnői között. 16 éves kora óta énekel, alkotásait 2003-as utolsó vizsgái óta írja és készíti, turnézott Európában, egyik kislemeze a Hed Kandi válogatáslemezre is felkerült, tökéletesen képzett énekesként nemrég pedig létrehozta  Sing nevű vállalkozását, mely tulajdonképpen egy énekiskola. Első nagyobb sikerélménye és együttműködése a Groove Armadához köthető, akikkel 2010-ben - énekesnőként - a formáció legutóbbi turnéja során Európát is végigjárta, ezt követően azonban saját karrierjét kezdte egyengetni. A Grammy-díjas Dom Morley felügyelete és bábáskodása alatt működő teljesen egyedi alternatív/elektronikus/pop/indietronica/trip-hop/rock project-jének kibontakozása mellett volt ideje az úgynevezett The Heard nevezetű soktagú pop/beatbox kórusra is, mely Becky és a tagok kedvenc (példaként a Joy Division) rock dalainak furcsa átdolgozásait adja elő. A londoni és országos zenei média körein belül aratott osztatlan sikere pedig csak a kezdet, ebben a csajban ugyanis legalább annyi van, mint Florence Welch-ben. Ezen kívül persze Kate Bush és Tori Amos nevét is sorolhatnám még a hasonlóság gyanánt, de úgy érzem Becky zenéje túl egyedi ahhoz, hogy holmi copycat-nek titulálja őt az ember, legyen szó szívmelengetőről, nosztalgikusról, dögösről, hűvösen erotikusról, szívszorítóról, epikusról vagy álomszerűről. A Reasons pedig 2011 egyik leggyönyörűbb dala, szavakba önthetetlenül, eszetlenül, kifejezhetetlenül, képtelenül, vállalhatatlanul, brutálisan, irracionálisan szép. Gyilkos libabőr, kíméletlen zokogás, 2:49-től pedig a félelmetes klimax, avagy a fellegeben szárnyaló feloldozás és megbocsájtás. Érzékeny emberek, csak saját felelősségre!

Estére jöjjenek a progresszív psy/house/techno új tehetségeként számon tartott Hugo Venegas, vagy ahogy csak én szólítom, a mexikói mészáros friss, fejet leszakító, belső szerveket berepesztő, istentelenül mély és elemi csapásként ható energiabombái. A hideg is kiráz azoktól a rakoncátlanul ciripelő, pattógó "cin" ütemektől, a kimért, precíz, profi építkezéstől, valamint a zsigerekig hatoló basszustól. Kedvenc Rébuszom pedig jól teszi, ha odafigyel, mert megközelítették a trónját! :) (Csapassátok feljebb, ahol alapból nem a legjobb a minőség!)

Ez mekkora feelgood zene már basszameg a jegesmedve!!!! Határtalan, mindent elsöprő felszabadultságot sugárzó óriási cucc a négy izlandi electropoppertől. Amúgy egy angol nyelviskola reklámzenéjének is elmenne, hahaha :D

Tökéletes dal szeretkezéshez és a csajok által űzött, úgynevezett "sztripper" tevékenységhez. :DDD Sexy as fuck!

Spirituális jellegű, lassan hömpölygő jazzy/trip-hop kezdéssel felvezetett track...aztán jön a 3:02 és vele együtt pedig a mennyországba gyógyító fúvós rész. Kifogástalan chill/trip-hop/downbeat egy új előadótól.

Új M83 album, új klip? A kérdés első felére igen a válasz, a másodikra nem, mivel a Midnight City első (rajongói?) klipjét szokásomhoz hűen egy ideje feltöltöttem már. Az emberek szívébe '80-as életérzést csaló track első klipje jobban tetszett. Most értitek ti ezt? ;)