Nancy Sinatra után szabadon...

A tegnap este emlékére. Anyways, elhúztam tanulni pupákok!

Ma reggel az Oktogon villamosmegállójában ébredtem fel másnaposan, kifosztva, összekarmolva, rajzolt bajusszal, lila hajjal...meztelenül. "Soha többé nem iszom" napot tartok.

Mennyire jó, hogy a fél tizenegy körüli tanulás közben benéznek hozzám a barátaim...és hogy a dumálgatás közben a Cape Town-i house/jazz/dance duó képtelenül chilles, nyugalomba ringató éédes track-je duruzsol. Jó éjt!

A négytagú New York-i zenakart bemutató sorozatom immáron harmadik posztjához érkezett, amivel nagyjából eddigi munkásságuk majd valamennyi alkotását felöleljük. Az eddig két EP-vel (Full Powers és The Myth and the Sum) rendelkező banda tagjaira rengeteg egykori és nem régi kult…

Mindig jól esik egy kis háton/fejen pörgés, főleg ha az alatta dübörgő muzsikát spanyol nu skool break mészárosunk, Brainkiller és társai szolgáltatják. Alattomos, gonosz effektek, lüktető, pumpáló, agybaszajtó basszus és fincsi ütemek. Óóóó jeeeee.

Azért Joan Baez mérhetetlenül szomorú dalának Led Zeppelin általi feldolgozása sem "gyenge". Egyáltalán nem gyenge.

A tegnap esti levezető posztban mellékelt Röyksopp track d'n'b remixe. Öveket becsatolni! >D

Ééééééédes psych dal, mert a modern r'n'r-t jellemző posztomban leírt sok előadó közül tőlük még nem mutattam zenét. A székhely Los Angeles, tagok száma öt, a recept pedig a szoksásos. Tiszta, hamisítatlan neo-pszichedelikus r'n'r. Ssssszexi!

A rövid ideig Emilíana Torrini tagságát is megélő nagymúltú izlandi electro/house/techno formáció két downbeat jellegű korai track-je, az r'n'r - konkrétan a Smash Mouth Walking on The Sun-jára hajazó - elemeket is tartalmazó, agyamenten beteg, de annál fülbemászóbb Ladyshave és…