Kanyarodjunk csak vissza a mai nap során egy poszt erejéig már említett shoegaze/nu-gaze/dream pop zenéhez. A Soundpool-hoz hasonlóan New York-i székhelyű Blonde Redhead 1993 óta zúdítja rajongóira a hangorkánt, s olyan előadókat inspirált már, mint a Cruel Black Dove, amire anno a legutóbbi CBD posztban ki is tértem. A háromtagú zenekar két férfi tagja Simone és Amedeo Pace testvérek, akik Olaszországban születtek, Montreálban nőttek fel és egy bostoni zeneiskolában tanultak jazzt. A suli befejezését követően vetették bele magukat az NYC underground zenei életbe, s a különleges hangú japán Kazu Makino is ekkor csatlakozott hozzájuk. 23 és Penny Sparkle c. albumaikon a híres Alan Moulder végezte el a produceri munkálatokat, aki előttük már olyan előadók mellett tevékenykedett, mint a My Bloody Valentine, a NIN, a Smashing Pumpkins és a U2. Annak ellenére, hogy a Blonde Redhead alapvetően egy elvontabb zenekar, akadnak olyan hihetetlenül fülbemászó, mennyei és gyönyörű dalaik is, melyekre igen nehéz szavakat találni. Isteni, angyalok által megáldott, mágikus, másik világba (mennybe) röpítő, lenyűgözően csodálatos. A 23 például pontosan ilyen, szavakba önthetetlenül lélegzetelállító, de a Here Sometimes sem marad le sokkal mögötte. Legújabb slágerükről itt olvashattok.