A női indie előadókról szóló posztjaimat követők számára nem újdonság, hogy ami északról érkezik, az számomra arany, pedig a sokadik album után nem könnyű ám jó lemezt készíteni. Nincs ez másképp a 28 éves Linda Carlsson márciusban megjelent legújabb albumával kapcsolatban sem. A művésznevén csak Miss Li-nek becézett hölgyike profi hangzással felvértezett legújabb albuma nemhogy elkanyarodik a már jól megszokott motown, doo-wop, r'n'r, big band és swing irányzatok bűvkörétől, sokkal inkább beleássa magát abba, megidézvén ezzel a lassabb témájú, soul, blues és klasszikus r'n'b műfajok jellegzetes motívumait. Igaz, hogy jól megszokott energikus lendületéből kelekótya lányocskánk ezen kiadvánnyal erőteljesen visszavett, ennek ellenére mégis utánozhatatlan élményt nyújt a már említett műfajok szerelmeseinek. Bűvös atmoszférájával (legyél bármennyire is hímsoviniszta, ha mutatsz egy kis affinitást a klasszikus zene irányába, értékelned kell a Forever Drunk elképesztően szétzuhant, bebaszott csajos hangulatát), hihetetlenül magával ragadó, lehengerlő és megigéző dallamaival, képtelenül fülbemászó témáival és különleges hangjával olyan utánozhatatlan hidat képez a klasszikus és modern zene között, mely egyedülállóan köti össze a múltat a jelennel. Az új albumról származó első slágerét még az anno posztumusznak számító Radiocafé is játszotta, így most maradjunk a a lemez többi dalánál, mely közül az utolsóként mellékelt Are You Happy Now? témája kísértetiesen furcsa hasonlóságot mutat Willie Bobo Fried Neckbones & Some Home Fries c. kultikus latin dalával. Én pedig már meg sem lepődöm azon, hogy északi lányaim zenei megújulás terén képtelenek cserben hagyni. Még sok ilyen albumot te kis varázslat! :)