Körülbelül 15-20 darab '80-as és '90-es évekbeli bandához hasonlítva pocskondiázzák youtube-os trollok, önjelölt szakértők és amatőr krőzusok tucatjai az eredetiséget kifogásolva nap mint nap a 2007-ben alakult New York-i bázisú indie pop/noise pop/twee pop/nu-gaze Pains-t. Egyáltalán hogy hasonlíthat egy banda 15 másikhoz? Ilyenkor érzem, hogy ez nem több, mint a manapság oly népszerű divatból fikázás tendencia iskolapéldája, amolyan izzadtságszagú pedálozás egy zenekar lehúzásáért. Legfőbb indokaik mögött fellelhető a hipsterek iránti utálat, valamint az is, hogy a banda a Smiths-ből, a Jesus & The Mary Chain-ből (köze nincs hozzá, jól ismerem a bandát és sokkal acélosabb, cseppet sem ilyen lágy), a Cure-ból és leginkább a My Bloody Valentine korai korszakának zenéiből táplálkozik. Persze zenéjükben mindemellett fellelhető a Teenage Fanclub power pop-ja, a Vaselines, de a vitatkozások közben még a Ramones (wtf?!), a Husker Du, a Dinosaur Jr. és a Screaming Trees neve is felmerül. Kiváncsi vagyok, mikor kezdik el Beethoven-hez hasonlítani. Az lenne csak igazán röhejes, különös tekintettel arra, hogy a Kip Berman, Kurt Feldman, Alex Naidus és Peggy Wang alkotta formáció tényleg merít a fent sorolt bandák némelyikének stílusából, mindezek ellenére azonban legjobb tudomásom szerint is maguk írják dalaikat, nyúlni sosem szoktak, s a shoegaze-es hangzásuk is csak nagy vonalakban hasonlít a fent írt ősökéhez. Lényeg a lényeg, egyszerűen nem értem azt az érthetetlenül tudálékoskodó utálatot, amely ezt a bandát a világhálón éri. Sosem hivatkoztak arra, hogy zenéjük eredeti és minden valamirevaló indie arc tisztában van vele, hogy stílusuk honnan ered. A melankólikus és keserédes dallamokat, elnyújtott, zajos, hangzuhatag szerű, visszhangzó gitárhangzást és habkönnyű, játékos vokált kedvelő álmodozó shoegaze rajongók pedig hálásak lehetnének, hogy a POBPAT tagjai legalább megpróbálnak visszahozni egy zenei formát, amely sajnos a múltban ragadt. A '80-as és '90-es évek korai indie zenéin felcseperedett hallgatóknak pedig a sok fikázás és okoskodás helyett értékelnie kéne, amit a fiatalok csinálnak és büszkének kéne lenni arra, hogy még mindig készül ehhez hasonló zene. Pont.