Te jóó Atya Úristen, ez most mi a megveszekedett, elátkozott, kísérteties, baljós, elborult bűbánat volt??!! Egy savas esőtől áztatott, élénk elektronikus villámokkal kísért, lassan fortyogó, ide-oda imbolygó, mélyről bugyogó szintetizátoros láp, mely ingoványos vidéken fekete árnyék orchideák vetik el magjukat, hogy billentyűvel, vonósokkal, hárfával, csellóval és gitárral buja hangszereléssé összefonva váljanak szintetikus gót dallamokká. Eme nyirkos "cyber" vidéken pedig Panic Girl az egyetlen, aki meleg, rekedtes hangjával és ködös meséivel végig tud minket kalauzolni. Panic Girl nem más, mint a 29 éves Münchenben alkotó német zseni lány, Martha Plachetka, aki nemrég szánta rá magát, hogy teljesen egyedi, iszonyatosan lehúzós, ugyanakkor gyönyörű alkotásait Burn and Rise c. kislemeze révén ossza meg a nagyközönséggel. Miféle alkotásait? Erre talán a fenti kérdés válasza szolgál legjobb magyarázatként: Hihetetlenül sajátos és jövőbe látó, neogót trip-hop (wtf?). Aztakurvamindenségit, még most sem hiszem el, amit az előbb hallottam.