Először is megnéztem a filmet, melyet egyesek a világ egyik legjobbjának tartanak, ami szerintem túlzás, de mindezek ellenére le a kalappal Paul Thomas Anderson műalkotása előtt. Aki pedig látta már a Magnóliát, nem felejtheti el az 50 éves folk/rock énekesnő, dalszerző, gitáros és basszeros hölgy filmzenéjét, amiből messze kimagaslónak számít az élet furcsa mivoltát hangsúlyozó nyitó jelenet alatt szóló letaglózóan gyönyörű, ugyanakkor mérhetetlenül szomorú One. Aztán kiderült, hogy a dal egy Three Dog Night feldolgozás, így előkerestem az eredetit, ám a kutatás közben találtam egy Filter (a '90-es években tevékenykedő, indusztriális/alternatív rock/metál, post-grunge banda, melynek frontembere Richard Patrick, a Terminátorból jól ismert Robert Patrick vagyis T-1000-es öccse)  feldolgozást is, ami nem kevésbé erős munka, mint az eredeti és Aimee Mann feldolgozása. Magányos szívek, füleljetek, mert következik az egyik legszebb magányról szóló klasszikus és annak két feldolgozása!