Nincs még egy alternatív banda, ami olyan jól ötvözné az alternatív, art, indie, progresszív "stoner", post-hardcore és noise rockot, mint a Jason Reece és Conrad Keely vezényletével dübörgő hosszú elnevezésű texasi zenekar. A különösen energikus és vad fellépéseiről híres két alapítótagról az is köztudott, hogy mind fellépéseiken, mind pedig stúdiómunkálatok alatt közkedvelten cserélgetik egymás között a dobosi, gitárosi és énekesi teendőket, amely testvéries munkamegosztás a koncertek végén általában a berendezések és hangszerek rommá törésével végződik :). Megjártak már számos rendkívül nívós kiadót - jelenleg a Universal istállójában tanyáznak -, februárban pedig Tao of the Dead címmel megjelentették hetedik albumukat, melyet alternatív és progresszív körökben a legnagyobb népszerűségnek örvendő Source Tags & Codes-hoz hasonlítanak. Zenéjük annak ellenére, hogy jellegzetes stílusjegyeket hordoz ugyan magában, rendkívül egyedi és furcsa, albumaik általában összefüggő egészként ütnek igazán, azonban dalaik rapszodikus és csapongó jellegéből fakadóan most mégis megpróbálok kiragadni néhányat roppant nagy lélegzetvételű munkásságukból. Náluk a belassulást pörgés és hihetetlen dinamizmus, a durvulást pedig epic refrének követnek. Pont mint a másfél hete tartó mocskos időjárás...ami annyira nem kóser, a zene viszont az :).