Ki gondolta volna gimis rocker korszakomban, hogy eljön majd az idő, mikor isteníteni fogok két német figurát, akik kb. sosem jöhettek volna létre az általam egykor oly gyűlölt, '80-as '90-es évekre jellemző fékevesztett német elektronikus (techno, house, electro, happy hardcore) tajtékzás nélkül. Persze azért egy kis psy-ra/goára is szükség volt a recepthez, ami viszont nem onnan ered. Legalábbis legjobb tudomásom szerint. Lényeg a lényeg, 2010-es, remélhetőleg új nagylemezt beharangozó Spanish Fly c. EP-jük szavakba önthetetlenül mocskos effektekkel, a jól megszokott pokolian mély progresszivitással, lüktető basszussal és agyament ötletekkel jelentkezett. Zenéjük nem vesztett varázsából, sőt jobb és kiforrottabb, mint valaha, s bár a virtuóz (fullon ?) goáért is odavagyok, az eredetileg egy sziget előtti post-ra tartogatott két track hallgatásakor újra megerősítést nyert bennem a gondolat. Goában nékem a progresszív - klasszikus psy-ra alig emlékeztető - agyszétrobbantós, pokol bugyraiban lüktető, törzsi monotonitást kifinomult cincogással és gluggyogással elegyítő az elsődleges kedvenc. Teljes önkívület és transz. Istenkém, milyen jól tettem, hogy más zenei műfajok irányába is nyitottam. Utóirat: A Don Juan-t  kötelező jó minőségben, csutka hangerőn, széthasítva, bebaszva, szétcsavarodva is meghallgatni. Az élmény...felbecsülhetetlen! ;)