Azt hiszem a mai fiatalok és indie pop rajongók közül kevesen ismerik Florence Welch You Got The Love-jának eredetijét, avagy a Source féle '97-es soul dance pop csodát, ami aztán még régebbre, egészen pontosan '86-ra (!!) nyúlik vissza az időben, ekkor jelent meg ugyanis az első verzió. Megmondom őszintén, engem az első verzió kezdetlegesen prüntyögő jellege egyáltalán nem fogott meg, de mikor a sokadik átdolgozást követően dinamizmust kölcsönző tört ütemekkel, zongorával és vonósokkal kiegészülve csendült fel a track, még a gerincemen is végigkúszott a hidegrázás. S míg a két hölgy eltérő hangjából adódó ízléskülönbségek fölösleges fikázásoknak és szintén teljesen hasztalan okoskodásoknak adnak teret, nemes egyszerűséggel és bármelyikük kritizálása nélkül állapítható meg, mindezen kakaskodások teljesen szubjektív megközelítésen alapulnak, hiszen a soul legenda Candi Staton hangja fekete származásából adódóan öblösebb, teltebb, lélekkel teltebb, míg a szintén kedvenc Florence-é mindenen áthasító, éles, karcos, tehát sokkal erőteljesebb, s pont ezáltal válik egyesek számára rideggé és fülsértővé. Aki a melengető, "lélekbúvár" hangokat szereti, nyilván marad a feka énekesnő verziójánál, aki viszont az ablaküveget is szilánkokra törő 23 éves indie üdvöske hangját kedveli, az a modern verziót hallgatja majd. Egy biztos. Alaptalan hőbörgés Florence-et egy tehetségtelen blamának tartani, mert valakinek a dal eredeti verziója jobban tetszik. Nap mint nap születnek feldolgozások és az övé kifogástalan, csak más. Mindkettőjüknek kurva jó a hangja, csak más. Ennyi.