Mizeka blogjának "kifosztása" újfent rávilágított: Az északiak, jelen esetben a dánok már megint megcsinálták! Az elképesztően egyedi, képtelenül álomszerű és vállalhatatlanul különleges indietronica/indie/electropop zenék ugyanis északi földön teremnek. Az electropop szertelen Heidi Klumjának tartott gyönyörű Nanna Øland Fabriciusnak egy operaénekes anya és komolyzene szerző apa (orgonista) mellett nem volt nehéz dolga elsajátítani a művészet iránti fogékonyságot, zenészekkel körülvéve már Koppenhágában töltött gyerekkorában megízlelte a bohém, konvencióktól mentes élet sava-borsát. Mind klasszikus, mind kísérleti zenéktől elbájoltan 16 évesen még balett-táncosi karrier építésén gondolkodott és jelentkezett is a Dán Királyi Balett Iskolába, ezen próbálkozását azonban egy sérülés félbeszakította, végül így kötött ki az experimentális/electropop zene partján. Alkotásaira badarság lenne ráhúzni az electropop skatulyát, hiszen ahogyan ő is fogalmazott, célja, hogy zenéje minimum 2050-ből származónak tűnjön, eközben viszont őrizze meg azt a klasszikus komolyzenei hangzást, melyet ő soha nem hagyna el, és valóban, művészete egyszerre szimfonikus és pazar, futurisztikus, csikorgó és mély tónusú, elbájoló és légies, dallamai szinte úsznak a levegőben. Fauna c. első albuma már megjelent egy ideje és komoly kritikai elismerést vívott ki szülőhazájában, Nanna viszont jobbnak látta, ha a tengerentúlon próbál szerencsét és nemrég átköltözött New York-ba, ahol a divatmagazinok nem késlekedtek üdvözölni, stílus formálónak és extravagáns dívának kiáltva ki kedvencüket. Itt született új dalai is a progresszivitásról árulkodnak, legyen szó a fantasztikus Sun Of A Gun-ról, az eufórikus White Nights-ról vagy a leírhatatlanul álomszerű kedvencemről, a Wolf & I-ról. Üdvözöljük hát a szavakba nehezen önthető zenéket készítő hölgyet, aki minimum 2100-ból énekel nekünk.

Oh Land "Sun of a Gun" from Oh Land Music on Vimeo.