Az 1991 óta műkődő, kilenc (közülük két válogatás) albummal büszkélkedő, tragikus sorsú newporti (Walesi) Feeder volt az a zenekar, melynek hatására behatóbban kezdtem el ismerkedni az alternatív rock irányzatával és hozzájuk hasonló zenekarok után kutatni. Zenéjük alapvetően és meghatározóan alternatív oldala indie, grunge, post-grunge rock, valamint a post-britpop irányzatokra épít, lemezeiken egymást váltogatják a súlyos (grunge-os) gitárhangzással felvértezett tökös, belevaló feelgood energiabombák, ingerült örömódák (a második részben felvonultatott Lost & Found, Shatter, Just A Day, a kultikus Pixies-el közösen írt Buck Rogers, Under The Weather) és a Grant lélekszaggató hangjának köszönhető, érzések árnyoldalának tárházát felvonultató, enyhe kifejezéssel is szívfacsarónak mondható tragikus, mérhetetlenül fájadalmas, kiábrándult, szomorú, beletörődő megkönnyebbülést közvetítő káprázatosan gyönyörű melankóliák. Jobban belegondolva talán a Feeder a legtöbb olyan lírai dalt író zenekar, melynek lenyűgőzően csodálatos mesterművei közül szinte valamennyit máig imádok, mi több annyi van, hogy közülük jópárat meg sem találni jó minőségben tecsövön. Már a Grant Nicholas, John Lee és Taka Hirose alkotta banda EP-jeit követő bemutatkozó album, a Polythene felhívta a kritikusok figyelmét, ezt második, Yesterday Went Too Soon c. korongjuk tetézett, mely osztatlan sikert aratott és nyolcadik helyre tornázta fel magát az Egyesült Királyságban. Az underground körökben kult státuszt hamar kivívó srácok mainstream sikerek sorát elért, harmadik, 2001-es Echo Park c. lemeze ugyanezen listán már az ötödik helyen tanyázott, amit azonban váratlan és tragikus események követtek. 2002 januárjában életvidám (?) dobosuk, John Lee máig érthetetlen okokból kifolyólag öngyilkosságot követett el (egy kutyalánccal kötötte fel magát Miami otthonában(!!)wtf?), társai ennek hatására majd egy éves hallgatásba burkolóztak, albummal is csak a következő évben jelentkeztek (Comfort In Sound), melynek vonós zenekarral készített nagy részét Grant Lee-nek dedikálta és írta. A gyászt követően a zenekar új dobost talált és folytatta pályafutását, ugyanakkor új díjakat nyert és új sikereket ért el, amely tartásnak még 5 album köszönhető, mindez pedig hűen tükrözi, az élet megy tovább. Játszottak a legnagyobb angol fesztiválokon, felléptek a legnagyobb alternatív és rock előadók előtt/után, de ezt Lee már nem élhette meg. Pontosan a tragikus események nyomán dedikálom a Feeder csodálatosan szép lírai dalait annak a három kislánynak, akik szombaton vesztették életüket a West-Balkán-ban kitört tömegpánikban. Nyugodjatok Békében!