A 2006-ban alakult, egyenlőre gyerekcipőben tipegő francia Lilly Wood & The Prick nemrég megjelent Invincible Friends c. debüt albumán egymást követik a gyönyörűnél gyönyörűbb dalok, középszerűvé, kommersszé és unalmasabbá téve ezzel a lemez megjelenését megelőző első közismertebb dalukat, a Down the Drain-t, de éppúgy megtalálhatóak rajta a honfitárs Cocoon alkotásaihoz hasonlatos akusztikus cirógatásként ható kellemesen lágy dallamok. Midezek közül volt olyan, amely felkerült a bejegyzéshez készült ízelítőhöz, de olyan is akadt, amely jobb minőségben sajnos még nem volt megtalálható tecsövön. Egy biztos, az elbűvölően különleges, ugyanakkor erőteljes hangú Nili Hadida és Benjamin Cotto mind közül a Folk & Proud válogatásalbumra is felkerült Water Ran-ra lehet a legbüszkébb. Ámulatba ejtő, légies és ábrándos érzelmi varázslat, ugyanakkor kimért és profi hangzással rendelkező kifogástalan darab. Háromszor-négyszer is jött tőle a libabőr ;)! Egy jó érv, hogy Franciaországnak mi haszna származik a közel-keleti bevándrolókból :D. Több talán nincs is. Na jó, nem leszek kirekesztő. Ma nem. Velük nem lehet. Főleg a csajjal nem :).