A mai napra jellemző átható melankólia, nagyívű, epikus magasságokba emelkedő, gyönyörűséges gitártémák, szívhez szóló, lélekkel teli szenvedélyes vokálok, pszichedelikus, valamint shoegazing stílusjegyek, néhol pedig elektronikus hatások. Röviden így lehetne jellemezni a manchesteri együttes 2009-es, negyedik albumát, mellyel a sztárallűröktől mentes, szerény tagok kult magasságokba tornászták magukat a szemeben. A Doves a '90-es évek vége, vagyis a brit popzene két nagy sikersorozata közötti időszak óta gyártja az egyesek szemében hiányosságnak tetsző kiszámítható, valamint profi, megbízható, érett és elektronikus elemekkel finoman kevert alternatív rockot. A basszgitáros-énekes Jimi Goodwin, és a két Williams fivér, a gitáros Jez és a dobos Andy 2000-ben jelentették meg első albumukat Lost Souls címmel, amivel hamar komoly rajongói táborra tettek szert, két további lemezük már brit listavezető is volt, ám a legutóbbi Some Cities megjelenése óta négy év telt el, úgyhogy 2009-ben éppen ideje volt, hogy Goodwinék újra bizonyítsanak. A Doves egy komoly zenekar, a Kingdom Of Rust pedig egy komoly és letisztult album lett, s annak ellenére, hogy komfortzónájában megmaradt a saját maga által kitaposott műfaji ösvényen, olyan dalok is akadnak, melyek kísérletező szellemre utalnak, ilyen például a kultikus Szárnyas Fejvadász előtti tisztelgésnek szánt képzeletbeli, csodálatos elektronikus elemekkel tarkított, káprázatosan letaglózó, epikus film főcímdal, a Jetstream, a westernes benyomást keltő címadó Kingdom Of Rust, a '70-es éveket idéző dubos/diszkós basszustémával támogatott Compulsion és a retrós-pszichedelikus House Of Mirrors direkt rockdala...a Doves-hagyományokat őrző, hátborzongató libabőrhullámokat elindító záró Lifelines-ról pedig kiszámíthatatlanság ide vagy oda, csak szuperlatívuszokban lehet beszélni. Tény, hogy a tagok a saját fejük után mennek, fittyet hányva a divatra, tény, hogy csak bizonyos határokon belül kísérletezgetnek műfaji korlátaik feszegetésével, tény, hogy felnőttorientált biztonsági játékként is hathat a zenéjük, de hé...Vannak, akik nem szeretik, ha együttesük az aktuális trendnek megfelelve tesz 180 fokos fordulatot, számukra jobb, ha zenekaruk megmarad annál a sémánál, mely miatt annó megszerették őket. Vagy biztonsági játékot kedvelő felnőtt lennék? Hümm. Nálam ez akkoris kult. A Radiohead-Coldplay-késői New Order alkotta háromszögön belül maradó népes csoportnak kötelező!