E-clash bemutatónk második részében a szintén angol, három hölgyből (kivéve koncertjeiket) álló Londoni Client-el fogunk foglalkozni. A 2002-ben alakult, Kate Holmes-t, Sarah Blackwood-ot és Charlotte Hatherley-t, élőben pedig még két tagot tömörítő formáció a már jól bevált, Ladytron által kitaposott electropop, synthpop, new wave ösvényen halad, s bár a két "stewardess" zenei tehetsége és hírneve meg sem közelíti liverpooli társaikét, jó ideig a Depeche Mode-os Andy Fletcher kiadójánál tanyáztak, felkérésre olyan előadókkal dolgoztak együtt, mint az egykori Libertines és Dirty Pretty Things tag Carl Barat, a rosszhírű Pete Doherty, Tim Burgess a Charlatans-ból, de kollaboráltak már a Moonboticával, ugyanakkor a világ számos pontján örvendhetnek stabil rajongói tábornak, köztük Németországban, nincs tehát szégyenkeznivalójuk. Az e-clash téren említett design recept-jük is erőteljesen hasonlul nagy testvérükéhez, bár sokkal kommerszebb (kb. ők az e-clash girls aloud-ja), kevésbé kreatív, de legalább annyira szexi (egyenruha fétis rajongók, figyelem!). Kate és Sarah a kíváncsiságot generáló anonimitást kezdetben nagyon okosan használva, Client A és Client B néven, arctalanul vált ismertté, a jellegzetes, neo-futurisztikus stewardess és csillogó fétis ruháik, valamint glamour-girl kiegészítőík pedig az évek során védjegyükké váltak. Hamisítatlan electropopról lévén szó, jellemezték már őket a populárisabb Pet Shop Boys és a darkosabb Human League párosításaként is, fellépéseiket áthatja a jéghideg, sötét tónusú, futurisztikus, ugyanakkor kihívó és visszafogott szexualitásról arulkodó érzéki hangulat, s bár dalaik nem maradandó mesterművek, pulzáló, menetelő dallamaik gépiesen és katonásan másznak bele az ember szürkeállományába, főleg a számomra különösen kedves, elborult Don't Run Away. Oh, and by the way...Ha már "guilty pleasure", ennél a légitársaságnál én is szívesen utaznék ;)!

Client - Lights Go Out