Látjátok milyen rendes kisfiú vagyok, hiszen már hajnalok hajnalán azon fáradozom, hogy jobbnál jobb zenékkel lephesselek meg benneteket...hát persze. Feltehetőleg 20 méter mélyen húznám a lóbőrt, ha nem kaptam volna el valami nyavaját, ami természetesen a kelleténél korábban térített észhez, így hát a gyógyszerek elfogyasztása után és a tea elfogyasztása mellett gondoltam előjövök egy kis ébresztővel. Whitley második, Go Forth, Find Mammooth c. nagylemeze közelebb áll a zseniálishoz, mint az átkozottul jóhoz, és ezt nem csak a Skins-ben is felhasznált eufórikus Poison in our Pockets folkhoz mérten páratlanul gyönyörű albumkezdése mondatja velem. Az ausztrál fiatalember hardcore és punk téren való kezdeti szárnypróbálgatásai akkor vettek váratlan fordulatot, mikor egy barát apja elrángatta őket Keiran Cane és Kevin Welsh, alternatív country előadók fellépésére. Ettől a pillanattól kezdve más megvilágításban látta karrierjének további fázisait, s immáron az "értelemmel rendelkező dalokat szerető emberek" tagjának vallotta magát. Nick Huggins producerrel debüt albuma elkészítése érdekében ismerkedett meg, a folyamat során azonban jó barátokká váltak, ami a lemez rögzítésénél alkalmazott kényelmes és ráérős módszernek is köszönhető. Ehhez tudniillik, hogy Nick hatalmas megszállotja az ausztrál labdarúgó bajnokságnak, valamint a szörfözésnek, s mivel egyikük sem akart fejvesztve, lóhalálában és mindenféle záros határidőt betartva dolgozni, mikor éppen motiváció hiányában úgy tartotta kedvük, hasznos kikapcsolódásként elég gyakran űzték a két sportot. Rapszódikus ütemtervük végül abszolúte bevált, az eredmény egy letisztult, csendes, rendkívül komoly, szerelemről, szeretetről és veszteségekről szóló szeszélyes történeteket bemutató világ, melyben az elektronikus felhangokkal meghintett érett, lágy, változatos folk dallamok szívhez szólóan duruzsolnak a zenei sokszinűség közepette. Ki gondolta volna, hogy egy ennyire érzelmes élményhez nem csak egy lány, hanem a foci is ihletül szolgál majd, még akkor is, ha ez a zene jóval többről szól, mint a fociról! :) Utóirat: Méghogy az indie folk nem passzol a deszkásmenetek alá...micsoda szamárság!