Ezúttal sajnos eléggé megkésetten kerül bemutatásra a Groove Armada januárban megjelent Black Light c. új albuma. A formációt azt hiszem nem kell bemutatnom, vagy ha esetleg be is kéne, nem fogom. Szégyen őket nem ismerni. Egyszer egy kisebb szemezgetést követően remélhetőleg kultikusnak számító régebbi szerzeményeikből is kerül majd fel néhány a blogra, most azonban maradjunk a hatodiknak számító, lassan egy éves lemez track-jeinél. Az alapból is rendkívül tehetséges Andy Catonak és Tom Findlaynak a hosszú évek során szerzett megannyi tapasztalat révén egy olyan hideg, acélos hangzást sikerült kifejlesztenie, mely egyetlen hasonló formációra sem jellemző, és amely megintcsak igazolja a Groove Armada megújulásra mindutalan képes adottságát. A csipetnyit rockos bevezetést köetően egyedi, néha emésztgetni szükséges, kevésbé rádióbarát, fura dallamok, újhullámos modern dance slágerek, darkos tónusok és a '80-as évek epic electro pop-ját (Smalltown Boy) megtisztelő lezárás között érzelmesebb "melankóliák", valamint dubos varázslatok váltogatják egymást ezen a különleges, roppant változatos albumon. Érdekes, hogy bár első slágerük, a Paper Romance ugyan nem ragadott magával (máig nem ez a kedvencem a lemezről), valamiért mégsem tudom leírni és legalább annyira szokatlanul különlegesnek, újszerűnek és eredetinek tartom, mint a jobban kedvelt track-eket. Következzen hát az angol electro/dance/pop szcéna legnagyobbjai között helyet foglaló duó ezerarcúságáról tanúskodó Black Light!