A laikusok számára ott a mindenki által ismert Hans Zimmer vagy James Horner, az őskövületnek számító Ennio Moriccone, Alan Silvestri, John Williams és Danny Elfman, az újabbak közül pedig Clint Mansell. Filmzenei téren kétség sem férhet isten adta tehetségükhöz, ám rajtuk kívül is vannak zseniális zeneszerzők, akik epikus vagy éppen hátborzongató alkotásaikkal éppolyan tökéletesen adják vissza a film vagy az előzetes jeleneteinek hangulatát, mint közismertebb társaik művei. S mivel a minap újból Danny Boyle filmek voltak terítéken, újra át kellett élnem azt a hátborzongató élményt, melyet a világ egyik legjobb és legfeszültebb horror jelenetéhez - egyben pedig a világ egyik legjobb filmkezdéséhez -, valamint a világ egyik legfennköltebb halál jelenetéhez írt epikus John Murphy alkotások képesek kiváltani az emberből. A 28 héttel később és a Napfény c. film jeleneteiről beszélek, s bár a lélekbe vájó horror betétdal csak a 28 héttel később kezdését követően vált számomra felejthetetlen darabbá, már a 28 nappal később végkifejlete alatt is ez szólt. A "kubrikiánus" Napfény pedig önmagáért beszél, büszkén mondható el róla, hogy a modern sci-fi egyik ékköve. Mindhárom filmet melegen ajánlom, most pedig következzen ez a hátborzongató és libabőrös hidegrázás. Ahogy az angolok mondják: This is epic epicness!