És akkor most jöjjön a néhány poszttal ezelőtt beharangozott zenekar, a '90-es évek meghatározó alternatív rock bandája, egy formáció, mely világra szóló hírnévre tett szert, világszerte több mint 14 millió albumot adott el, és ha nem is legnagyobbak mellé, de valószínűleg beírta magát a zenetörténelembe. Ez a folyamat a bandanévvel azonos című bemutatkozó albummal kezdődött, mely több mint 4 millió példányban kelt el, legnagyobb szerénységgel is váratlan becsapódásként érve ezzel a zenei világot. A kellően meglepő bemutatkozást a Stupid Girl c. sláger Grammy díj-ra, legjobb rock dalra és a legjobb rock előadás egy együttestől kategóriára jelölés követte, a viharosan jött sikert pedig a debüt LP Amerikában, Ausztráliában és Angliában való dupla platinává érése koronázta meg. Az 1000 dolog, amit halálod előtt...c. könyvsorozat albumokat bemutató részében a korong szerepel azon 1001 album között, melyet halálod előtt hallanod kell :). A skót Shirley Manson, Duke Erikson, Steve Marker és a Smashing Pumpkins felett is bábáskodó nagyszerű producer, valamint dobos, Butch Vig alkotta banda azonban nem érte be ennyivel, s két évvel később a Version 2.0 1998-as megjelenésével rátett még egy lapáttal a szenzációra, ugyanis míg előző munkálkodásaik nyomán csak egy dal kapcsán beszélhettünk jelölésekről, úgy itt már az egész albumot érte a megtiszteltetés, a Grammy gálán az év legjobb rock albuma és az év albuma jelölést is megkapta az együttes. Második korongjuk ugyan csak Angliában ért el platina besorolást, s noha az énekesnő Shirley is úgy vélte, az emberek általános meggyőződése kevesebb sikert jósolt a második lemeznek, a Version 2.0 jobban teljesített, egyaránt meglepve ezzel az embereket és a kritikusokat. Én is úgy vélem, ha megkérdeznénk 10 Garbage rajongót a két lemez összehasonlításáról, abból 7 a második korongot tartaná jobbnak, hiszen itt alakult ki a zenekar letisztult és profi hangzásvilága, valamint az igazi világhírnévre is az albumon található daloknak köszönhetően tettek szert a tagok, melyet aztán a 2001-es Beautiful Garbage-al és a 2005-ös Bleed Like Me-vel sem tudtak túlszárnyalni, még akkor sem, ha a Beautiful Garbage tartalmazott ugyan ütős és jó dalokat. Ez sajnos a Bleed like me-ről már nem igazán mondható el. Maradjunk tehát az első két korongnál, valamint a BG-nél, hiszen ezek képviselik mindazt, amely hűen tanúsítja a Gargabe legendává válását. Ki ne emlékezne a mai 20-on évesek közül Shirley ijesztő (néhol Marilyn Manson-t idéző) tekintetére és fizimiskájára, ércesen lidérces hangjára, a húzós és vagány gitártémákra, az akkoriban nagyon újszerűnek számító elektronikus hatásokra, a zajszerű torzított effektekre, zakatoló gépdobra, pulzáló basszusra, túlvilági témákra vagy akár a korai munkáik során megjelenő betegesen kibogozhatatlan klippjeikre (mindörökké Push It!!). Feledhetetlen együttes volt!