3-2-1...WHHÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ! Tudjátok, libabőr. Létezik olyan, hogy a Ping Pong Bitches 2007-es Alphadog c. nagylemezének megjelenése óta még véletlenül sem botlottam beléjük?...Egészen tegnap estéig, whááháháhá! Szégyen, gyalázat. Mindemellett az is hihetetlen, hogy még egy cyberpunk filmben sem használták fel zenéjüket, mert ha valami, akkor ez az agybomlasztóan cool cyberrock oda kívánkozik...nem mintha az elmúlt időben sok cyberpunk film került volna ki a gyártósorról. Sebaj, most, mikor már magamévá tettem a három lányból és egy arctalan férfiúból álló, bitangmód fajsúlyos rock elemeket tartalmazó angol electrock/pop-electroclash-synthpunk banda rosszalkodását, büszkén láthatok hozzá zenéjük népszerűsítésének és igéjük terjesztésének. Milyen igéről van szó? Velejéig romlott, feslett erkölcsű, kacérkodóan szexi, badass, gonosz, cyberpunk igéről. Ami szerintem nagyban megkülönbözteti őket a többi electroclash előadótól az a bestiálisan domináns hangzású gitár e-clash prüntyögés/zakatolás/lüktetés alatti szüntelen zúzása, ezáltal egy olyan izmos rock/punk jelleget oltanak ebbe a normális esetben vegytiszta műfajba, ami a földbe döngöli az ember agyát és hallójáratait. Nem árt tudni, hogy a Prodigy nagy visszatérésekor megjelent Girls-ben a P.P.B. is tevékenyen részt vett. Egy kritikus Chris Ingold például úgy fogalmazott, az érdeklődő különösen óvatosan közeledjen zenéjükhöz, mert az súlyosan negatív irányba befolyásolhatja a hallgató józanságát. Következzen hát az eszeveszett punk/rock/discco/electroclash tombolás!