Kevés két albumot felmutató banda mondhatja el magáról, hogy olyan mély nyomot hagyott a modern angol indie színtéren, mint a Long Blondes, s igaz, hogy ma már csak múlt időben beszélhetünk róluk, valamint munkásságuk alig ölel fel pár évet, műfaji befolyásaik, hatásaik és inspirációik legalább 40 évre nyúlnak vissza. A 40 évnyi rock és művészet történetet átfogó érdeklődési körük olyan félelmetesen tág skálán mozog, amely világosan szemlélteti, művelt emberekkel van dolgunk, tovább megyek, egy meghökkentő nyilatkozatukban például tagadják, hogy hallgattak volna Beatles-t, Rolling Stones-t, Jimi Hendrix-et, Doors-t vagy akár Bob Dylan-t, ellenben hatásaik között említik a Mael testvéreket, a Marx testvéreket és a Bewlay testvéreket. Na most ezek közül az egyik egy zenekar, a másik egy családi komédiás kollektíva, utolsó pedig egy David Bowie dal :) Frucsa egy felsorolás, annyi szent. Egy biztos, a Roxy Music stílusjegyei még akkor is visszaköszönnek dalaikban, ha egy másik nyilatkozatuk során újabb szokatlan felsorolással előállva magukat Nico, Nancy Sinatra, Diana Dors és Barbara Windsor együtteseként, vagyis egy képzeletbeli szexi de művelt, ugyanakkor nyegle és szívszorító pop együttesként jellemzik. Ám zenei és modern művészeti felvilágosultságuk koránt sem merül ki ennyiben, eklektikus inspirációikként tartható számon a Buzzcocks, a Ramones, a Fall, a Smiths, a Jesus & The Mary Chain, a Belle & Sebastian, az ELO, az Eagles, az ABBA és Nancy Sinatra, a temérdek kult együttes tarka műfaji kavalkádját pedig a dalok szövegeinek kifacsart, elvont művészi mélységgel megáldott tartalma fejeli meg, melyben megannyi, számunkra csak nagy körültekintéssel felfedezhető multi(rock)kulti utalás, idézet és tiszteletnyílvánítás ragadható meg. Számos kislemezük és 2006-os Someone to Drive You Home c. debüt albumuk (melyet a Pulp, az Elastica, a Morrissey és az isteni Blondie ötvözéseként is említenek) segedelmével hozzájuk is beköszöntött a kritikai elismeréssel párosult siker, ez pedig olyan távlatokat nyitott, amely sajnos - széleskörű elismerésnek örvendő, 2008-as Couples album ide vagy oda - máig bejáratlanul maradt...és sajnos így is fog maradni, ugyanis a sheffield-i együttes gitárosa és billentyűse, Dorian Cox 2008 októberében bekövetkezett agyvérzése a röpke életű, de annál szebb sorsra érdemes banda feloszlását jelentette. Ezen post-tal a Kate Jackson egyedi hangjától átitatott, ismeretlenebb műfajokat és művészeti irányzatokat átszelő utazásra invitálom az elvontabb indie-re fogékonyabb látogatókat, kiruccanásunk pedig az egyik legklasszabb, legmagávalragadóbb, legvagányabb indie dalt, az angyali kórusokkal rendelkező You Could Have Both-ot is magáénak tudhatja.