Egyértelműen a sors iróniájának számlájára írható, de nevezhetjük véletlen és humoros egybeesésnek is, hogy a 2001 óta futó, reggae zenét játszó Bedouin Soundclash tagjai a kanadai Kingston városka egyetemén találkoztak először. Gondolom nem kell bemutatnom Jamaica fővárosát:). A nagy áttörést azonban csak a 2001-es Root Fire albumukat követő 2004-es Sounding a Mosaic nagylemez slágere, a When the Night Feels My Song hozta meg, mely a leggyakrabban játszott dal lett a hazai CFNY 102.1 adón, ez pedig egyenes utat nyitott a kereskedelmi rádióadók felé. Ugyanebben az időben, az album elkészítése során fűzték szorosabbra a köteléket Darryl Jenifer-el a kultikus Bad Brains-ből, akivel mostanáig együtt dolgoznak. Hála az extrém sportok szellemiségét és az ezen szubkultúra zenéit (manapság pedig sajnos már minden szart) ápoló Vans Warped Tour-nak, 2005 nyarán pont a turnésorozat keretében ismerhette meg őket a külföldi scene, melynek révén osztatlan sikert arattak Angliában, ahol a Sounding a Mosaic első helyezést ért el a BBC 6 digitális rádió toplistáján. 2006-ban a ska és a reggae összetartás demonstrálása végett olyan előadókkal játszottak együtt, mint Ben Harper, Damien Marley, a Skatalites, a Burning Spear és a Junction, de játszottak már együtt a Maytones-al is, 2007-ben pedig ők voltak a darfuri krízishelyzet kanadai megsegítését szolgáló demonstráció fő előadói. Zenéjük a nagyon enyhe alternatív rock beütéstől eltekintve hamisíthatatlan reggae, de nem ám az unalmas fajtából való, dallamaik ellenállhatatlanul füllbemászóak, melyek egy szemvillanás alatt bolondítják meg a gyanútlan hallgatót. Lemezeik hallgatása veszélyesen fertőző függőséggel jár, mindez pedig nagyban köszönhető a szomorkásan keserédes hangú Jay Malinowskinak. Ha Bob Marley számára megadatna, hogy egy napra lejöjjön a stoner mennyországból, minden bizonnyal kezet rázna az ő munkásságához is méltó együttes tagjaival. Számítsatok tehát egy kellemesen friss meglepetésre a jelenlegi reggae színtérről, Bob Marley nyomdokain haladva, csak modern kivitelben, dinamikusabban és rockosabban. A kellemes meglepetés másik része pedig, hogy a St. Andrews klippjéhez voltak olyan kedvesek és engem is felkértek egy apró szerep erejéig. Nehéz volt megfizetniük, de annyit ajánlottak, hogy végül beadtam a derekam, s bár nem beszélhetünk egy ominózus szerepről, összességében megérte, mindezt 1:51-től szemlélhetitek meg:D. Világbéke és összetartás!