Akármennyire is tekinthető manapság a mainstream közismert, népszerű, jeles képviselőjének az angol "hímeskakukkpulykatojás" lányka, jelzőmben is benne foglaltatik, a 22 éves Eleanor Jackson jellegzetesen érces hangján kívül legsajátságosabb ismertetőjegye: Sikerült ugyan kivívnia egy széles elismertségnek örvendő hírnevet és könnyedén, viszonylag rövid idő alatt tört magának utat a pop buktatókkal tarkított rengetegében, valamiért mégis kilóg itt a lóláb, "rút" kiskacsánk számomra mégsem illeszkedik kifogástalanul a pop világába, s bár ragyogó egyéniségét ezen a veszélyes színtéren is sikerült megőriznie és kamatoztatnia, image-ének deviáns mivoltából kifolyólag nem érzek harmóniát zenéje és az őt körülölelő közeg között, valamint...rezgéseket és kilengéseket érzékelek a térben:D Elég a Joda mesteres megérzéseimből, s tekintettel arra, hogy semmiféle Jedi iskolába nem jártam, maradjon ez egy szubjektív vélemény. A fent vázolt szindrómát persze nem feltétlen kell negatív dologként konstatálni, jómagam örülök is neki, hogy a Tilda Swinton fiatalkori hasonmásaként is számon tartható kis vörös roppant szokatlan, különleges, kirívó, deviáns, a 80-as éveket idézõ stílusával, fizimiskájával, öltözködésével és klippjeivel éppúgy üt el a tucat előadók ezreitől (kinek a Lady Gagyi, nekem a La Roux), mint az electroclash, electropop, synthpop zenét készítők megszokottan darkos stílusjegyeitől, valahol a kettő között tanyázik. Művésznevét a gyerekkorában sokat csúfolt vörös haja után alkotta,  ami  nem más, mint a vörös hajú hímnemű megfelelője. Jómagát androgin lelkületűnek tartja, ez pedig igen elgondolkodtatóvá teszi, hogy melyik nem iránt vonzódik.:) Vonzódjon bármelyik nem iránt is, annyi biztos, nem most jött le a falvédőről, egy interjúban például a hozzá intézett kérdésre kifinomultan és visszafogottan, ugyanakkor kritikusan nyilatkozik a pop szcénáról. A La Roux másik felét Ben Langmaid producer és zeneszerző képezi, aki elmondása szerint sosem akart popsztár lenni, inkább húzódik meg a háttérben. Bármennyire is fura, lánykánk fiatalkorában folk zenék révén kezdett el ismerkedni a zenehallgatással, s csak ezt követően találkozott a 80-as, 90-es évek synthpop és new wave együtteseivel, olyanokkal, mint a Depeche Mode, a Eurythmics, az Erasure, a Yazoo és Prince. A 2008-as, hirtelen jött sikert és a debüt album elkészítését követően, 22 évesen olyan díjakat sikerült elnyernie, mint a legjobb új előadónak szánt címek, az év kislemezének járó díj és a Skream által készített fortyogó dubstep remixre adott legjobb táncparkett csalogatót illető "kitüntetés". A Bulletproof c. sláger 2009 június 22-én jelent meg, és rögtön első helyezettként debütált, rendkívül sokáig megtartva ezt a pozíciót. A kritizálók pedig a csodabogárnak számító, pulykatojás képű (vörös hajú, fakó arcú, hahaha) Elly hangjának idegesítő jellegével magyarázva pocskondiázzák csak szabadon a La Roux-t...az a hang attól még kurvára különleges marad...akárcsak a zene. Most pedig foglaljatok helyet az electropop jelenlegi hercegnőjének DeLorean-jében és irány egy szélsőségesen deviáns 80-as évek!