Ki gondolta volna, hogy a Commodore 64 és a Nintendo játékok minimalista 8-bites zenéi egyszer az emós szubkultúra zenei ízlésén belül is megvetik lábukat? Azon fiatalok körében, akik a C=64 generáció fénykorában még apjuk zacskójában hintáztak. Bármily meglepő is, ennek egyszerű magyarázata, hogy a tőlünk nyugatabbra fekvő országokban kíméletlenül futtatják az electroclash zene másodvirágzásának pénzelését és fiatalok köztudatába építését, a barom pedig ugyebár arra megy, amerre a csorda húz. Ezzel azt hiszem el is árultam, hogy összességében nem vagyok oda értük, sok daluk kísérletezgető, kaotikus, idegesítően zajos, rendszertelen jellege nem egyszer súrolja a tűréshatárom küszöbét, viszont akad olyan számuk is, talán a debüt album legkoherensebb darabjai, amelyek pillanatok alatt képesek egy féktelen, fülsiketítő, virtuális örvénybe szippantani a gyanútlan hallgatót, onnan pedig, ahogy első klippünk is mutatja, akár a kult klasszikus Tron c. film nosztalgikusan kedves jeleneteiben is földet érhetünk. Joggal tehetitek fel a kérdést, akkor mivégre a bejegyzés? Rendkívül ellentmondásos megítélésük, ezáltal viszont egyre terjedő hírnevük révén egy olyan fura hullámot indítottak el, amelyre még a szkeptikusoknak is érdemes odafigyelniük. A 2003 december óta kísérleti zenével foglalkozó rémisztő külsejű (néhol Marilyn Manson benyomását keltő), kanadai Ethan Kath 2004 környékén Alice Glassal alakította meg a Crystal Castlest, akire egy noise-punk banda fellépésén figyelt fel. A 8-bit, az electroclash, a noise és a lo-fi műfajait is keresztező kísérleti elektronikájuk, kaotikus, fiatalosan szertelen, szétzuhant, nemegyszer a szervezők beszüntetésével végződő élő fellépéseik, valamint Ethan és Alice karizmatikus előadásmódja hozzásegítette őket, hogy a NIN-el turnézhassanak, s olyan előadókkal barátkozzanak össze, mint a Klaxons és a Blur. Megpróbálok tárgyilagos maradni, elővigyázatosságból azonban annyit hozzá kell fűzzek, olyan zenéről van szó, amelyet vagy tiszta szívből gyűlöl vagy esztelenül imád az ember. Végletes. Jómagam szerencsére azon kevesek közé tartozom, aki egyik tábor sorát sem gyarapítja :) Kellemes retrofuturisztikus agymosást! :D