Már meg sem lepődöm, hogy a post írást megelőző rendszeres tényfeltáró kutatómunkám során egy nagyon rég, Mauritiuson - a csodálatos vulkanikus hegyek melleti elsuhanás során a kocsimagnóban rongyos kazettáról - hallott dalról kiderült, északiak készítették :D Mimás? Nincs mese, zenei érdeklődésem iránytűje akaratlanul is azt mutatja, odafönt működik világ egyik zenei aranybányája. Jelen esetben sajnos csak egy egy dalos együttesről ejthetünk szót, ám az az árva kis nótácska jobban megérdemli bejegyzését, mint megannyi selejtes mainstream pop. A dalból két verzió kerül bemutatásra, az eredeti, melyet egy 2008-as, Julia Roberts szereplésével készült dráma betétdalának is választottak, valamint a világhírű Stéphane Pompougnac által kevert (a 12 részes válogatás talán legjobbjának számító) Hotel Costes vol. 6 lounge válogatás albumon is feltűnő mental overdrive mix, amivel tulajdonképpen az együttes nagyobb hírnévre tett szert, és amelyet a káprázatos Mauritiusi utazás kapcsán örökre szívembe zártam, mivel a mix bossa novás jellegének köszönhetően kifogástalanul passzolt, passzol és mindig is passzolni fog egy egzotikus utazáshoz. Mérhetetlen nyugalmat árasztó, kiegyensúlyozottságot, biztonságot és szeretetet sugárzó gyöngyszem. Isten áldja a taxisofőrt, aki aztán úgy átbaszott minket, mint a vihar. Megérte! :)