Bár a következő dalocska egyrészt maradéktalanul kimeríti a pop definícióját, másrészt a különlegesen szépséges Alison Monro swing, Ella Fitzgerald és Aretha Franklin rajongása nem nagyon köszön vissza az albumain, valamiért nem tudom nem szeretni ezt a kis semmiséget, megaztán ismeretlennek ismeretlen. Sajnálatos, de albumait hallva és tehetségét figyelembevéve ki kell jelentenem, szegénykét gátlástalanul bedarálta a zeneipar, ami azért is szomorú, mert sokoldalú, több hangszeres képzettsége alapján több lehetőség rejlene benne, mint amelyet a mostani la-la föld-ön való bolyongása mutat. Hölgyek, urak, sajnos ez történik, ha a producerek, mecénások túl nagy mértékben szólnak bele a zenekészítésbe. Túlcsiszolják, agyon támogatják....és elbaltázzák. Nincs mese, mesterkélten szomorkás (emós?) szerzeményei is csak erről adnak tanúbizonyságot, valamint érdemes még megemlíteni, hogy 25 éves létére igazán szakíthatna a határozatlan és zavarodott kislányos image-el egy érettebb, komolyabb, kiforrottabb arculatért cserébe. Mainstream területre tévedtünk ugyan, de ez a könnyed, üde tavaszi szösszenet megéri, mert erre a dalra borulnak ám virágba a növények, süt ki a nap, melegszik fel fokozatosan a levegő és bújnak elő az állatok...Ha csak nem Alison mosolyának hatására:)...mert szépségének mindenki a csodájára járhat. Sallala.

Blow Away

a fine frenzy | MySpace Music Videos