A punk rock egykori alapkövének számító Jimnek sokat kellett szenvednie az életben, többet mint bármelyikünknek. Nézzétek csak meg az Egy kosaras naplója c. filmet, róla szól. Ír szülők gyermekeként római katolikus majd vallásos magániskolákba járt, ahol kimagasló kosárlabda teljesítménye révén karrierje folyamatosan felfele ívelt, ugyanakkor az írás irányába is nagy érdeklődést mutatott. Kettős életének sötét oldalán azonban szokatlanul fiatalon, 13 évesen heroinfüggősége okán saját testét árulta, hogy megszerezze napi adagját. Ezzel párhuzamosan számos verset is megírt, melyet szépszámmal adtak ki New York-i irodalmi folyóiratok, de dolgozott Andy Warhollal, zenélt Patty Smith-el, a Pearl Jammel, a Ranciddel, Lou Reeddel Ray Manzarekkel, vagyis a legnagyobbakkal. Igazi punk polihisztor volt. Tavaly szeptemberben 60 évesen halt meg szívinfarktusban, és azt kell mondjam, ahhoz képest milyen korán kezdte, viszonylag sokáig húzta az öreg, s bár késői éveiben nem volt egy szép látvány, ezért képet sem mellékelnék róla, neki köszönhetjük az egyik legnagyobb punk rock himnuszt, mely sokak fejében mindörökre megmarad, s amelyet annyiszor dolgoztak már fel. R.I.P. Jim!