Bármely, ezen blog által előnyben részesített műfajról is essen szó, ezek a svédek egyszerűen képtelenek nekem csalódást okozni, mindemellett sosem hagynak meglepetés nélkül, nincs ez másképp Emma Nylén esetében sem, aki a nemrég feltámasztott electroclash-electropop-indietronica (egy korábbi bejegyzés kapcsán ismerős lehet a lelkesedésem, haha) irányvonalat követő szintetikus eksztázisa nyomán keltette fel érdeklődésemet. Rideg, képünkön bálványként pózoló electro dominánk vonatkozásában külön elismerés, hogy zenéjének minden egyes apró vonását otthoni stúdiójában állítja össze, melyet aztán a fellépéseken a vizualizációért néha a színpadon felelős Joakim Heidvall alkalmankénti megjelenésétől eltekintve szintén egyes egyedül ad elő. Talán pont ezen okokból kifolyólag számít hihetetlennek, hogy fellépések alatt egymagában is képes hátborzongatóan lobbanékony, dühöngő, mély tónusú, verejtéktől csorgó, tajtékzó, lüktető atmoszférát teremteni, melyre képtelenség egy helyben álldogálni. Még hogy nem lehet rock életérzés az elektronikus zene mögött?! Nem a francokat. Client és Ladytron rajongók, figyelem! Kakaót neki, megérkezett az egyszemélyes svéd hangsereg!