Vajon milyen érzés uralkodhat el az emberen, ha csak hosszú-hosszú évek után kerül sor arra, hogy újra lássa szülőotthonát? Melyek azok a dolgok, tárgyak, növények, pontok, melyek feltámasztanák a rég elfeledett érzéseket, emlékeket, hangokat, illatokat? Tán az idő vasfogát is kiálló, ugyanott öregedő fák? Esetleg béka vartyogástól visszhangzó kispatak? Az ennél sokkal árnyaltabb paneldzsungel egy-egy része? Külvárosi családi házak övezte kietlen kisutcák? Szűk, belvárosi, emberektől nyüzsgő utcácskák, parkok, helyszínek? Reggelig lehetne sorolni. Orosz származásából kiindulva, talán a Persephone's Bees 1994 óta Oakland-ben élő énekesnőjének fejében is hasonló témájú ihlet munkálkodott, mikor megírta a Home szövegét, mely egy félelmetesen nosztalgikus, időben visszaugró, fájdalmasan merengő, múltat keserédesen sirató dal. Figyeljétek csak a gitárt....tikk-takk-tikk-takk-tikk-takk...akár az óra ketyegése. Zseniális. Ti hogy éreznétek magatokat?