Mi lenne, ha most akkor egy-két dallal ünnepélyesen elbúcsúztatnánk a telet? Éppen itt lenne már az ideje, hogy eliszkoljon oda, ahova való. Hála a klímaváltozásnak, számíthatunk még rossz időre és hidegebb hőmérsékletre, viszont az az istentelen mogorva minusz kétszáz fok végleg elbúcsúzott. Fenébe is az időjárás jelentéssel. A sors fintora, hogy első befutónk a szinte örökké fagyos északról érkezik, akit akár Zooey Deschanel norvég rock'n'roll alteregójának is nevezhetnénk. Becses neve Ida Maria, és bár kissé pufókásabb az amerikai folk zenét játszó és indie filmecskékben felbukkanó nőideálnál, zenéje legalább annyira rátermett és kellemes. Szóval akkor...Felébredtem, felnéztem az ablakba, a hétágra sütkérező napra, gyönyörűen kék égre és így éreztem (már ami a dal hangulatát illeti, a szöveg kicsit másról szól, hahaha) :
