Walter Hill a fanboyok körében olyan "kult" darabokat tett már le az asztalra akicófilmek terén, mint a Last Man Standing, a Wild Bill vagy éppen a bejegyzés kapcsán aktualitást élvező Streets of Fire. Valljuk be, rendezőnk már túl van a csúcsponton, fénykorát a nyolcvanas években élte, azóta sajnos alig hallani róla, vagy, ha mégis hallani, akkor jobb nem hallani. Sajna irtó gyenge produkciók mutatják, ő márpedig még mindig a filmiparban ténykedik. Node vissza a magával ragadó dalhoz és a magával ragadó 80-as évekhez. A filmet indító dal eleve olyan alaphangulatot, atmoszférát ad át, amelyet kevés 80's akciófilm felvezetése tud felmutatni, s noha a story fogyatékossága számos esetben tetten érhető, akciófilmekben sosem a racionalitás volt a jelszó. Ami még érdekesség lehet, hogy a film kezdő jelenetében koncertező Fire Inc. személyében az egyik legrafináltabb ál-együttest ismerhetjük meg, az eredeti dalt mások készítették, így a filmben feltűnő zenekar éppúgy kitaláció, mint az akkor még fiatal fruskának számító Diane Lane vokalista szaktekintélye. Jól hallottátok, az énekesnő Diane Lane. Legalábbis ál-énekesnő :) A babérokat mégis nekik sikerült learatniuk, legtöbben a dal eredetét is a Fire Inc. nevéhez kötik. Tévesen. A szemfényvesztésen túllépve viszont repüljünk vissza az időbe és csodáljuk meg a kor egyik elveszett gyöngyszemét, ami önmagában éppúgy megállja a helyét, (hála a 3:06-tól kezdődő hajmeresztő, észbontóan dinamikus és vadítóan fokozódó, dobbal, zongorával és kórussal kísért végkifejletnek) mint Diane Lane ultra-giga-mega rertó szerelésével és szexi show-jával együtt. Godspeed, speed us away!!