Mára még jópár electrovatos cucc vár beiktatásra a nagyérdemű számára, így ezt meghagytam mindenféle rovatozás nélkül. Mivel is van dolgunk? Akár a filmiparban Antal Nimród, az L.A.-i punk hardcore szcénában tevékenykedő, Ignite-os Téglás Zoli is legalább annyira fényezi odakünn a magyarok hírnevét, ők a mi magyar büszkeségeink (leszámítva magyar sportolóinkat). Node mi lesz a többi kontinenssel? Mondd nektek valamit az a név, hogy Andy Juggernaut? Nem hinném. Úgy már kicsit egyszerűbb a képlet, ha azt mondom, Andrew Szekeres, s az igen népes ausztrál magyar kisebbség számát gyarapítja. De még hogyan! 2004-ben nem kisebb vállalkozásra adta a fejét, minthogy a mai electro-indie túlkínálattal telített zenei piacon életképes zenekart dobott össze. Ezt nemhogy sikerrel teljesítette, de olyan kreatúrát hívott életre, melyet nehéz lenne beskatulyázni, vagy akár leírni. Debüt albumuk, Dystopia néven 2007-ben került piacra, ami elvarázsolt, hihetetlenül egyedi, szokatlanul furcsa, mégis hallgatható szerzeményeket vonultat fel, s minden művészi vénával megáldott avantgarde, kísérletező kedvű fiatal számára ínyencségnek számít. Progresszív dance kozmikus űrbéli filmzenével párosítva? Esetleg slasher-horror discodance-el házasítva? Nekik aztán mindegy, az élőben játszott zene mellé megannyi electronikus elem társul, nehéz is lenne követni. Olyan előadókkal játszottak, mint a Klaxons, Justice, Björk, Arcade Fire. Bocs. Mi kérünk elnézést. Igen, Andris, megcsináltad. Into the galaxy...Káprázatosan elvarázsolt autókázós, biciklizős, egyszóval utazós himnusz, de ha lehetne űrutazni...hajjajj, az asztronautákkal g-teszt helyett is ezt hallgattatnák.