Valahol Kentucky-ban, a füstös, alkoholgőzös, földművelő véglények lakta államok egyikében, 1919-ben Dick Burnett megírt egy dalt. Hogy az saját kútfőből származna, vagy esetleg merített jó öreg rabszolgatartó ősei rég elfeledett szerzeményeiből, nem tisztázott, egy viszont biztos, ez a kis bluegrass-country szösszenet akkora utat járt be, melyet nem minden dal tudhat maga mögött. Feldolgozások tömkellege mutatta, hogy a zenészek nem feledkeztek meg róla, még a modern, futurisztikus, zajoktól és elektronikus berregésektől hemzsegő világban sem. Tessék összehasonlítani az elsőt az utolsóval. :) Egy mellékhatást azonban valamennyi feldolgozásnak sikerült megőriznie, ez pedig a kényszeres táncolási vágy, mérget vennék rá, hogy szülőatyja is a táncot tartotta a dal lelkének...Ropni kell, amíg ki nem párologjuk lelkünket. Wheeeeyaahh!