Ha valaki azt mondaná neked, hogy létezik egy ember, aki úgy képes városi és hangszerek nélkül létrejövő mindennapi zajokat, zörejeket, neszeket, állathangokat kifacsart, széttrancsírozott kerek futurisztikus-utópisztikus egésszé formálni, hogy abban egyszerre lehessen nyomon követni és megfigyelni a tengernyi részletből álló, szétzuhant sokszínűséget, valamint az eklektikus egésszé transzformálódó alkotás egységét, elhinnéd? Az az igazság, hogy emberünket Amon Tobinnak hívják, létezik, szakmai berkeken belül pedig lassan isteni jelzőkkel illetik, hála a Ninja Tune angol kiadó alapos gondviselésének, amely mellette még sok elektronikus előadónak egyengette ezeddig pályafutását. Meglehetősen problematikus kérdéskör egy ilyen zene hallatán műfaji kategorizálásokba bonyolódni, hiszen legalább egy tucat műfajt fel lehetne sorolni, melyet a brazil forma felhasznál és beolvaszt a világon teljesen egyedülálló zenéjébe, szintén legalább ennyire kényes a track választás, neki ugyanis egy-két kult szám helyett az egész munkássága egyedülálló, s noha vannak számai, melyek nehezen emészthetőek és rendkívüli spirituális mélységekbe süllyesztik az embert, a könnyedebb, táncolható, befogadható alkotásai sem ritkák. Mindenesetre egy valami biztos, minden száma egyéniség, melyek hallatán az ember lélegzete is elakad. Dallamai pedig bármennyire is kaotikusak,  elmeháborodottak, beleívódnak a szürkeállományba és nem tágítanak.