Noha a rap iránti affinitásom, szimpátiám, sosem volt megragadható, mindíi is tiszteltem a hip-hopot, leszámítva az 50 fillér-es gangsta rap-et, mert az afféle keménykedéssel sosem tudtam azonosulni. Ha az agyonismételt közhellyel kéne élnem, azt mondanám, ízlések és pofonok. Ezt a bejegyzést, nem titkoltan egy ismeretlen srác elégedetlenségének kárpótlására szánom, aki pár évvel ezelőtt a Noisia Mokkacuka fellépésén, a hallgatóság közepén állva Gigi D'agostino-t hallván, middle finger response-al (kiábrándultságát kifejezvén középső ujját felmutatva) válaszolt a megfogyatkozott létszámú Noisia trackválasztására. Node, félre a mellébeszéléssel, az első számuk az angol lakótelepi hangulatot és indulatokat visszaadó, becsavarodott, beteges klipp ötleteket tartalmazó elképesztően beteg hip-hop-drum 'n' bass...a telepi nyikhaj srácok megmondják a frankót, és velük nem érdemes kibaszni, mert egy életre ott maradsz...a többi pedig hab a tortán. Remélem ezennel megbékél a srác lelke, mert  annó lehet, hogy elhanyagoltak minket egy-két szám erejéig...de a Noisia az...Noisia.