Milyen kár, hogy nem hoztam létre egy éjsötét ultramegadark-os rovatot, már amennyire jártas vagyok a blog szerkesztésben...őszintén, egyáltalán nem. Nem is ez a lényeg. A lényeg, hogy ultragigamegadark indie rock-ról van szó, minő véletlen, éppen Ausztráliából. A dolog egyedüli szépséghibája, hogy a második albumukkal eléggé mellényúltak az arcok, legalábbis ami az én ízlésvilágomat illeti, így jöjjön most két dal a régi albumukról, ami viszont hibátlan mestermunka. Minden elismerésem a Low Happening klipp alapkonceptjének kidolgozásáért, a boltban táncolás legalább annyira priceless, mint maga a szám, első saccra nem hittem volna, hogy felül lehet múlni, viszont az utána következő In the Woods horrorisztikus-betétdal jellegű, erdőben reménytelenül bolyongós hangulatvilága a libabörözést kicsaló zongorájával és túlvilági kórusával úgy szétszedett, hogy azóta is összefele sepregetem a szívem. Kis jóindulattal a világ egyik legszebb és egyben legszomorúbb indie dala. Inkább hallgassátok! Csakis az éjsötét indie.