Ez már bizony régóta érik. Az utóbbi idők kitartó, szorgalmas, odaadó és verítékes tanulásának, a tavasznak és egyéb teendőknek köszönhetően az elkövetkezendő minimum másfél hónap bejegyzései sajnos rendkívül választékos, roppant találó és hihetetlenül egyedi kritikáimat, ömlengéseimet és írásaimat nélkülözni fogják. Megértéseteket előre is köszönöm: Captain Mushi.

Na uccu neki, tanuljunk! De előtte még...

Budapest, wake the fuck up! >]

Bármennyire is ellenszenves nekem a már 40 éves BT fizimiskája, munkássága és elképesztő tehetsége önmagáért beszél. Az elektronikus zenei világban csak művészként (ami a trip-hop-ban Amon Tobin, az a dance-ben BT) emlegetett Brian Wayne Transeau olyan előadók lemezein volt producer és dalszerző, mint Paul Van Dyk, Peter Gabriel, 'N Sync, Sting, Blake Lewis, Tori Amos és Tiesto. Mint azt a felemás felsorolás is mutatja, zenei producerként, dalszerzőként, filmzeneszerzőként, digitális hangszerkesztőként, több hangszeren játszó zenészként és énekesként mindenben benne van a keze, sajnos még abban is, melyben a zenei értékeken kívül csak az erőteljes profit érhető tetten, ám meggondolatlanság lenne vádaskodni egy olyan ember felett, aki "fejős tehén project-jei" mellett a saját maga által készített szenzációs zenéjét is képes felmutatni. Következzen most a 2010-es, Grammy-re is jelölt These Hopeful Machines c. albumáról majd 12 perc tömör gyönyör (külön kiemelendő az eredeti, nem a legós verzió 1:51-es kegyetlenül büntető, hibátlan drop-ja), már ami a kíméletlenül profi, letisztult, eszetlenül komplex elektronikus zenét illeti. Nálam ez a mai nap hangulata :].

'Lego' Nocturne de Lumière from Parker W Young on Vimeo.