Korábbi bejegyzéseim során már eleget áradoztam James Lavelle project-jéről, ezért most szóljon helyettem néhány régebbi, egy különleges klippel felszerelt és pár eddig nem posztolt mestermunka a legújabb EP-ről, a 2011-es Only The Lonely-ról.

Sajnos még mindig a Hame Baham Laleh legjobb dala. Sebaj, itt a többi, azok is legalább annyira különlegesek.

Ha már a Stereophonics-os feldolgozást az imént hallhattátok, itt a kultikus eredeti. Még mindig mocskosul adja!

Az 1992 óta zenélő walesi poszt britpop, indie rock és alternatív rock banda hét albumából ötnek sikerült elérnie a UK Albums Chart első helyét, valamennyi nagy angol fesztiválon valamennyi nagy angol előadóval játszottak már, a cardiffi zenei színtér jeles képviselői, zenéjüket pedig whiskey hangú klasszikus UK rock-nak becézik. Ők Kelly Jones-ék, bejárták a világot, s érdemes tudni, hogy muzsikájukban a brit tradicionális és alternatív rock mellett markánsan jelennek meg a klasszikus r'n'r stílusjegyei, minek után komoly gondolkodóba estem, ne rakjam -e őket a Rock'n'Roll Rovatba. Végül maradtak itt, mindenesetre, aki valami véletlenből kifolyólag még nem ismerné a zenekart, és szereti a klasszikus r'n'r elemeket, bátran csámcsogjon el rajtuk.

A 4 éve alakult svéd Sunshine legutóbbi slágerei frissek, vibrálóak és túlcsordulnak a klasszikus feelgood dallamoktól. Csajos pop rock/britpop egy kellemesen emészthető keveréke.

Ébresztés Amon Tobin módra, avagy egy gyöngyszem korai munkái közül.

Noha a poszt nem minden track-je származik a 2006-os - számomra kultikus jelentőséggel bíró - Home Sweet Home-ról, mégis érdemes kihangsúlyozni azt az albumot, mely a maga velőt rázó, iszonyatosan mély, csontig és zsigerekig hatoló, gyilkos monotonitásával teljesen átformálta zenei ízlésemet és végleg megszerettette velem a progresszív műfajt. Nem mondom, hogy első hallgatásra mindenki szívébe zárja majd ezt a kompromisszummentesen földbe döngölő, végtelen energiát erőt és lendületet sugárzó anyagot, és ha ezt akarnám, hazudnék, de a progresszív dallamok irányába érdeklődést mutató látogatóim mindenképp adjanak neki egy próbát...ha eddig nem ismerték volna. Az elektronikában, breakbeat-ben, progresszív house-ban, dance-ben és techno-ban utazó olasz DJ, Sante “Santos” Pucello 1992-ben kezdett zenélni, az angol elektronikus zenei színtérre pedig 1995-ben robbant be, ahol olyan kultikus előadókkal ápolt jó kapcsolatot, mint Pete Tong, a breakbeat nagymamája, Annie Nightingale, Judge Jules és a Basement Jaxx duója. A többi már legenda. Legalábbis számomra. És számotokra? HC Öreg motoros brit elektronikára éhezők figyelmébe. Kíméletlen progresszivitás, eufória és révület a legjobb fajtából. Basszust csutkára és tessék odafigyelni a Combination-re, Noizy Horn-ra és Trombára.

Most, mikor már azt hittem, a torokfájás elmúlik, teljes erővel durrant be és kezdett hasogatni. Alig tudok nyelni és kezdem azt hinni, nemsokára egy Alien mászik ki a torkomon keresztül. Nájsz :(( Az új Underworld-ről többet itt találtok. A régi pedig a Trainspottingban megismert "leállós" sequence-hez köthető kult klasszikus. Betegség ott, betegség itt.

.............csak vicceltem :D. Úgy ismertek ti, mint aki ezzel kíván jó éjszakát kedvesének? Háhhá, yo wrong, plain wroong. Engedjük csak szabadon az új Jesse "The Devil" Hughes - akit a nagyérdemű az Eagles of Death Metal frontembereként, Josh Homme oldalán ismerhetett meg - project első albumának legdögösebb r'n'r dalát. Na most akkor, helyreigazítás végett még egyszer...Jó éjszakát kedves! Shake ya' ass! ;] PS: Idézet a Lángoló Gitárokon megjelent Honkey Kong lemezkritikáról: "Lényege, hogy az ember a lemezt hallgatva fülig érő vigyorral rázza a seggét az utcán sétálva, majd vihogva meneküljön az őt lebuzizó kopaszok elől." Magam sem fogalmazhattam volna jobban XDD.

Csodálatos, szívmelengető, gyönyörű, igéző. Jó éjszakát kedves........................