Jelen bejegyzésünk kérem szépen a dal és klip tökéletes párosításának ékes példája. A francia M83 széles spektruma olyan műfajokat ölel fel, mint az indietronica, dream pop, ambient, shoegazing, indie pop, new wave és synthrock. 2001 óta 5 albumot készítettek, októberben pedig Hurry Up, We're Dreaming címmel lassan a hatodik is megérkezik. Ezt beharangozó első slágerükhöz gyakorlatilag bagóért vett nyersanyagból egy időutazással felérő, varázslatos hangulatú, '80-as éveket maradéktalanul idéző klipet sikerült összedobniuk, melyhez pusztán egy fiatal Tony Hawk-ot, Rodney Mullen-t és Christian Slater-t felvonultató '89-es vérgagyi, c kategóriás deszkás/akció film, a Gleaming The Cube képkockáira volt szükség. Lehet, hogy nem egy maradandó filmtörténeti alkotás, a korszak elbűvölő sármjával és visszaadhatatlan jellegzetességeivel azonban mégis olyan sajátos atmoszférát kölcsönöz, mely minden '80-as éveket kedvelő szájára mosolyt csal majd.

M83 - Midnight City from dustin sussman on Vimeo.

Ha már az előző poszt kapcsán szóba került a Prodigy. Ennyi.

Amiből még a Prodigy is lopott egy kis részt, persze a dalt nem ez teszi naggyá, hanem az, hogy átkozottul, kibebaszottul jó :D

Egyedülálló hangulattal rendelkező őrületes bemutató Görögországban, melyet az elvont csodabogártól származó zene még őrületesebbé tesz.

CARIBOU - Odessa from Caribou on Vimeo.

Eljött az idő, most vagy soha. Elvégzem a sulit vagy elvégzem a sulit. A nagy múltú, ezerarcú és sokoldalú magyar formáció legújabb, The Picture c. albumának petőfin is sokat játszott első, űrben úszó, varázslatosan kellemes, légies slágere is idevág.

Méghogy a németek nem tudnak jó rock muzsikát gyártani. Lendületes, energikus, mindent elsöprő fergeteges boogie-ra felkészülni!

Ez a cucc még mindig képtelenül gyönyörű, egyszerre szomorú és megnyugtató, ha pop, ha nem.

Punk rock klasszikus a punk rock arcoknak :].

Ez volt az a szám, mely a drágábbnál drágább villákat, családi házakat, rezidenciákat és hasziendákat szemlélve a 21-es buszon Normafa felé suhanva beugrott. A banda többi zenéi sajnos a tagok sokoldalúságából adódóan több műfaji kategórián belül csücsülnek, itt és itt hallgathatjátok meg őket.

Új-Zélandi drum'n'bass, indie és electro pop került már bemutatásra a blogon, chillout/downbeat/trip-hop/lounge muzsika viszont még nem, ezért most eljött az idő. Andrew Spraggon elsőként kiadott szerzeményei óta olyan széleskörű hírnévre tett szert, melyet a műfaji határok figyelmen kívül hagyásának, ezáltal pedig a stílusok összeolvasztásának köszönhet. Egy műfajok javát megragadó erős szűréssel talán a hip- hop, reggae, jazz, latin, soul és funk, ami a producer hat, kritikailag elismert albumára a legjellemzőbb. Az egykoron egyemberes project-nek és nemzeti kincsnek tartott zenei tevékenység ma már élő zenekarral támogatott kollektíva és nemzetközi ismertséggel rendelkező sokszereplős project. Első három lemeze nyomán Spraggon-t az Új-Zélandi downbeat-elektronika legkiemelkedőbb szállítójának tartották, legutóbbi albuma után azonban még ezt az előkelő elismerést is túlszárnyalta, ugyanakkor a szigetországi díjak szinte mindegyikének besöprése után megvalósította rég áhított álmát, több élő hangszert is a zenébe vonva kiszélesítette a Sola Rosa hangzást, mely legutóbbi, Get It Together c. nagylemezén köszön vissza leginkább. A Get It Together ragadja meg legsikeresebben azt a széleskörű, üde műfaji palettát, melyről alkotója mindig is ábrándozott. A már jól megszokott basszusgitár, gitár, dob felállást ezúttal olyan kifogástalan énekesek támogatják, mint a Mr. Scruff-ban is aktív részvételt vállaló Spikey Tee, az angol MC Serocee, a költő/énekes/dalszerző Bajka és a wellingtoni Iva Lamkum. Ezen kívül Új-Zéland legtehetségesebb zenészeinek keze nyoma is tetten érhető az album egyes trackjeiben. Külön ajánlom a zseniális The Ace Of Space-t, mely lassan építkező (vétek beletekerni) szerkezetével, sejtelmes, krimibe illő, filmzenés jellegével és elképesztő fülbemászóságával az egyik kedvenc modern downbeat/funk dalom, biciklizéshez és rendőrök elől bújkáláshoz (tudom, wtf :D) tökéletes. A Sola Rosa lassan de biztosan eregeti távoli gyökereit, megismertetve a világgal kifogástalan, letisztult, rendkívül muzikális és fülbemászó zenéjét, azt a zenét, mellyel a "Kiwi zene rajongók" évek óta áldottak.