Ez a cucc még mindig képtelenül gyönyörű, egyszerre szomorú és megnyugtató, ha pop, ha nem.

Punk rock klasszikus a punk rock arcoknak :].

Ez volt az a szám, mely a drágábbnál drágább villákat, családi házakat, rezidenciákat és hasziendákat szemlélve a 21-es buszon Normafa felé suhanva beugrott. A banda többi zenéi sajnos a tagok sokoldalúságából adódóan több műfaji kategórián belül csücsülnek, itt és itt…

Új-Zélandi drum'n'bass, indie és electro pop került már bemutatásra a blogon, chillout/downbeat/trip-hop/lounge muzsika viszont még nem, ezért most eljött az idő. Andrew Spraggon elsőként kiadott szerzeményei óta olyan széleskörű hírnévre tett szert, melyet a műfaji határok…

Egy utolsó deszkázás...a nagy tanulás előtt.

Egy hónapja szinte semmi cigi és pia...a dal tehát idevág. :] A Los Angeles-i banda másik dala itt.

A dán trip-hop kollektíva egyedülálló progresszív remixe a legendás Nick Warren kezei közül. Kirstine fátyolos hangja pedig még mindig félelmetesen különleges, bárhol hallom, azonnal felismerem. Második track-et 720-ra pupákok!