Akkor azt hiszem kioszthatjuk a legelfuseráltabb, legelvarázsoltabb, legfurcsább frontemberrel rendelkező friss indie zenekarnak járó díjat, a lányok pedig dörzsölhetik a tenyerüket, hiszen ők általában bomlani szoktak az efféle csodabogarakért. Nevenincs figuránk le sem tagadhatná…

Az előző postra reflektáló rapszodikus megnyilatkozás: "Hehe...de hé...A kurva anyját a rossz időnek, nemdebár? Különben is, ki a faszt érdekel?...Baszni rá, vagy netán tévedek?...Örökké amúgy sem eshet...:D.

A nagy sürgés-forgásban el is feledkeztem róla, hogy mennyire szar idő van. Kitartóan szemerkélő eső, levert hangulatú, borongós idő, nyomott benyomást keltő, szomorú tekintetek, lehangoló, mindent magába kebelező melankólia. Ha dalba kéne önteni, akkor...:

Három az ötszázból...és még ki tudja hányból...tudom, harmatgyenge eresztés, de egyszerre nem zúdíthatom rátok az összes kultikus rock számot. Magyarul három a világ ötszáz legjobb r'n'r dala c. válogatás lemezről, amely összeállításakor ki tudja még hány emlékezetes…

Nem tudom ti hogy vagytok vele, de részemről electroclash fronton a helyzet változatlan. Lankadatlan, csillapíthatatlan, türtőztethetetlen rajongás. És ezért most még messzire sem kell menjünk, pusztán a szomszédos Ausztriába. A három excentrikus tagból álló, 2004 óta…

Kukucs...Ha valami képes volt az éjjeli fügeborozás közben hanyattbaszni, akkor az ez. Sajnos a történetes dal  sikeresen kerülte el  a figyelmem, mikor még a Kult rovatban regéltem a duóról, ezért az egykori postot ezúton ajánlom minden olyan látogatónak, aki esetleg…

...Az időjárás jelentés előtt ismételjük meg fontosabb híreinket mégegyszer: Skye Edwards viszonylag hosszú idő után tért vissza a Morcheebába, hogy a trió újra összeállva készíthesse el Blood Like Lemonade c. albumát, Alisson Goldfrapp pedig a Head First c. korong…